Mindannyiunk életében sokszor megélt pszichés érzés.
De igazán miért is van?
Egy ember életében több alkalommal is megéli ezen fogalmat. Ha igazán körbe akarjuk írni, a legjobb szinonimák az elvesztés, a vég, a hiány feldolgozását jelenti. Már gyerekkorunkban is megéljük a gyászt, akár egy ugy, hogy a család kedves vendége, akinek társaságában jól éreztük magunkat és elmegy haza. Gyermekként gyászként éltük meg, hogy azon idő melyet velünk töltött lejárt. Ugyanez az érzés, amikor valami általunk kedvelt szeretett eszközünk/tárgyunk meghibásodik és továbbiakban a rendeltetését nekünk már nem tudja betölteni. Szintén azonos érzés mikor a párkapcsolataink minősége megváltozik vagy esetlegesen megszűnik. Gyász amikor (pedig XXI. századi gondolkodók vagyunk és tudjuk, hogy életünk valahol végleges), szeretett hozzátartozónk életpályája befejezésre kerül.
Ezek a gondolatok futkároznak bennünk:
Miért kellett?
Hogy lehetett volna máshogy tennem?
Miért velem történik?
Miért nem becsültem jobban?
Sajnálom.
Miért létezik a gyász a gondolatok, miért éljük meg mikor ezek nem kellemes érzések?
Egyszerű a válasz, minden értelmes halandó ragaszkodik, és igen is valósan tud szeretni. Amikor számunkra bekövetkezik egy olyan helyzet, amit már mi nem tudunk megoldani, azt nem tudjuk megtörténés mentessé tenni, a belsőnk elkeseredik, és hiányolni fogja azon élményeket, amelyeket az elvesztett szeretettel megélhettünk, azon élményeket amelyeket a kedvelt hozzátartozónk hagyott maga után.
Ha nem igy lennénk akkor nem lennénk érző emberek. Tehát erre szükségünk van és genetikailag kódolva is vagyunk ennek érzékenységére.
De igazán, hogy élhetjük meg jól a gyászt, az elvesztést magunkra való tekintettel?
Elsődleges hogy racionális tudatunkba rögzítsük, hogy a földi világunkban minden végletes! Véglegetessek a tárgyaink, használati eszközeink és azok szavatosságai!
Végletesek a szeretetünk nyújtotta élményeink, végletessek a kapott élményeink. És nem utolsó sorban, tudomásul kell vennünk, hogy végletes az életünk.
Ha a fenti tényekkel mindig számolunk, akkor tudunk törekedni, arra, hogy éljük meg életünk minden pillanatát, mely kellemessé tételéhez akár egy tárgy, vagy akár egy személy adhat meg nekünk. Valósan törekedjünk a boldogság érzés megtalálásában addig míg “birtokolni” tudjuk az általunk szeretett tárgyat vagy személyt! Fontos, hogy ne utólag akarjuk annak jótékonyságát megtalálni és utólag akarjunk a létének örülni! Ha a saját életünkben arra törekszünk, hogy a környezetünkből és annak hozzáadásával örömet tudunk magunknak és kölcsönösen a szerettünknek okozni. Annak megszűnése után egy valós emléket képesek legyünk “bedobozolni”. Ehhez a hétköznapokban meg kell látnunk (a “birtoklás” alatt) a szépet, a “használhatóságát”, és azon belül az örömöt, boldogságot!!
Mit tegyünk amikor eljön a “vége”?
A gyász megélését embertipusonként más és máshogy éljük meg! Ha a fentiek alapján minőségi társak, “használók” vagyunk az elvesztett szeretett hozzátartozónknak abban az esetben a magunk sajnálata mellett, mely egyértelműen azt fejezi ki hogy életünkben űr keletkezett, gondolatainkat a felé kell tendáltatni, hogy örülünk annak, hogy adott szerettünk életünk része volt, építő, segítő funkciót adott nekünk, hogy életünket komfortosabbá, természetesebbé, fejlődőbbé, alakíthassuk. Ezen szemlélet alapján amikor beköszönt a hiány, a Gyász, akkor azon élményeket melyeket adhattunk a létében és kaphattunk forditva egy nagyon szép dobozba csomagoljuk be és valóságban ÖRÜLJÜNK, HOGY RÉSZÜNK VOLT!
Az InmemorI Virtual Time Caps ezen “doboz” végleges elhelyezésében ad lehetőséget a virtuális világban, ahol a szerettünk adatait, életpályáját, életének 12 db fotóját, relikviái fotóit helyezhetünk el örökre. Ezen Caps-ban bármikor betekinthetünk és örömmel gondolhatunk elvesztett szerettünk emlékeire! Lehetőséget ad az InmemorI Virtual Time Caps hogy a szerettünk szélesebb köre is kifejezze életének örömeit, elismeréseit és tiszteletét (kegyeletét) az elhunyt szerettünk részére az adott InmemorI Virtual Time Caps Gondozója (létrehozója) moderálásával SYMPATY üzenet küldésével.
