Lehet-e elcsépelt szó az, hogy szeretet,
miért odaadnád szinte mindenedet?
Amire a világ összes lénye vágyna,
bármily hosszú sorba boldogan beállna.
Mit mondjunk helyette: – sikert, gazdagságot –
ami megmérgezi az egész világot?
Hiszen a szeretet tiszta fény, az Isten,
ami nélkül élet itt a Földön nincsen!
Hiszem, a szeretet nem lehet elcsépelt,
hiszen ez jelenti a léleknek az ételt.
Amikor hiányzik a szívek jéggé fagynak,
s melegét sem tartod csupán önmagadnak.
Csak szeretni kéne, ez lenne a dolgunk,
ez tehet boldoggá, ettől függ a sorsunk!
Olyan energia, amit önként adva,
szeretet csodáját méred önmagadra!
Energiát mégis másképp kap az ember,
egymástól vesszük el, nagy szakértelemmel.
Játszmákat folytatunk, mind a magunk módján,
így szerzünk figyelmet, ülve szívek trónján.
Kitől erőszakkal, kitől gyengeséggel,
kitől hazugsággal, harccal, cselvetéssel,
de ez fájdalmat szül, gyengíti a lelket,
s önmagunkra mérünk karmát, súlyos terhet.
Pedig a szeretet lenne a megoldás,
a jó érzés keltés, élethossz megtoldás.
Vannak eszközeink, csak használnunk kéne,
s lenne világunknak holnapja, reménye.
Ölelés, érintés, kedvesség és jó szó,
egymást támogató, adó, szívhez szóló.
Megértés, figyelem hozhat melegséget,
vagy egy kedves mosoly felvidíthat téged.
Az adás öröme minden pillanatban,
hiszen egy-egy mosoly rögtön “visszapattan”.
Mikor szeretettel nézed a világod,
vissza is áramlik hozzád, majd meglátod!
Milyen szót használnál a “szeretet” helyett?
Nem találhatsz szebbet, törheted a fejed!
Ne tévesszük össze a szép szerelemmel,
amiben, ha élő, szeret is az ember!
Szereteten múlik világunk jövője,
hitet, reményt, álmot merítsünk belőle!
Hisz, amit kifejez, mindaz, amit takar,
boldogítva minket, jobb világot akar.
Hiszem, nincsen szebb szó ezen a világon,
legalább is én a legszebbnek találom,
nem elég leírni, vagy róla beszélni,
mindennapjainkban meg kellene élni!
